RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS A MEKDSZ TÖRTÉNETÉRŐL, AMIT A MEKDSZ HONALPON IS MEGTALÁLHATTOK:

A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség 1989 óta létezik hivatalosan, de az 1910-től 1949-ig működő MEKDSZ jogfolytonos utódjának tekinti magát.

A MEKDSZ megalakítását 10 diák határozta el 1907-ben, Visegrádon, egy konferencián. Akkorra már Magyarország több egyetemi városában (Budapesten, Debrecenben, Sopronban, Pápán, Eperjesen, Nagykőrösön) működtek Bibliát tanulmányozó diákcsoportok. Nagy hatással volt továbbá a magyarországi, kibontakozóban levő diákmozgalomra a Keresztyén Diákok Világszövetségével való kapcsolatba kerülés, a Világszövetség néhány küldöttjének Magyarországi látogatása - különösen pedig annak főtitkára, Mott János: az ő egyénisége, látása, lelkesedése. 1908-ban, a második, Balatonalmádiban rendezett konferencián már 60-an voltak. 1909-ben megválasztották a Diákszövetség első utazótitkárát, Victor Jánost, aki még az ősz folyamán végiglátogatta az összes diákközpontokat. "Mindenütt meghirdeti: Keresztyén diákmozgalom vagyunk, mely teljes erejével küzd Jézus Krisztus szolgálatában. Az ő ügyét szolgáljuk, nem egyes felekezetekét. Egyetemes küldetésünk van, tehát minden diákhoz szólunk. Szavunk nem frázis, tényekről beszélünk, amelyek életet átalakító hatásúak." Rövid idő alatt egymás után alakulnak meg a fővárosi és vidéki bibliakörök, melyekben hat-tíz egycélú diák közösen keresi Isten Igéjének értelmét és személyreható jelentőségét. Pesten négy kör indul harminc taggal, Pápán huszan öt csoportban, Debrecenben teológusok és jogászok együtt négy kört alakítanak, Sopronban szintén, Sárospatakon pedig Márk evangéliumát tanulmányozzák nem várt nagy számban." /idézet Deme László: Visszatekintés a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség utjára c. kéziratban meglevő összeállításából/. 1909 szeptemberében megindult a Diákszövetség lapja, a "Diákvilág". 1910-ben került elfogadásra a szövetség alapszabálya, amit a belügyminisztérium az év októberében hivatalosan is jóváhagyott.

Negyven év telt el ezután 1949-ig, amikor a MEKDSZ, tekintettel az akkori politikai helyzetre, kimondta önmaga feloszlását. Ez alatt a negyven év alatt sok ezren voltak a Diákszövetség tagjai, akiknek az életében kitörölhetetlen nyomokat hagyott az, amit itt kaptak, a szolgálat, aminek tevékeny részesei lehettek. Nem egy "diákszövetséges" a magyarországi protestáns egyházak, sőt, az egész magyar társadalom életében meghatározó szerepet játszó értelmiségivé, teológussá, vezetővé vált. Két szenior-tag így vall erről:

"Hogy mit kaptam a MEKDSZ-től? Erre egy szóval felelhetek: Szeretetet. Szeretetet az addig elhagyott kötelességteljesítéshez, szeretetet a Róma VIII. 28-ban, mellyel a harctérre engedtek, szeretetet a kínai Diákszövetség tagjai között. A MEKDSZ-ben kaptam az Úrtól a feleségemet, sok barátomat. Ott kaptam szeretet-teljes hűséget evangélikus hitemhez, s a Krisztusban való együvé tartozásérzést más felekezetű embertársaimhoz."

"A Diákszövetség biblia-tanulmányozó óráin, konferenciáin ismertem fel Isten igéjének fölséges gazdagságát, mely életemnek irányt adott és az élet nagy kérdéseire a feleletet megadta. - A Diákszövetség munkája nyomán nyertem állandó, őszinte, hűséges barátokat."

Sok harccal, megpróbáltatással, örömmel és aggodalommal is tele volt ez a negyven év, ahogyan maga a kor: két világháború, egy forradalom, a Monarchia bukása, gazdasági válság... óriási kihívást jelentett mindez a keresztyén diákok számára is: a Jézus Krisztusról szóló evangéliumnak ebben a korban bizonyságtevői lenni... Sok-sok oldalt lehetne írni erről a negyven évről. Hála Istennek, maradtak fenn dokumentumok, visszaemlékezések, a Diákvilág, majd a Pro Christo (a MEKDSZ lapjának későbbi neve) régi számai. Ajánljuk mindenkinek ezeket elolvasásra!

Kihívást jelentett azután az 1949 után következő kb. 25-30 év is. Ennek az időszaknak a földi krónikája azonban sokkal hiányosabb, mint a MEKDSZ első negyven évéé...

Közben, még a háború után, 1949-ben megalakult az IFES, a Nemzetközi Evangéliumi Diákszövetség. Az 1970-es években pedig elküldtek valakit Magyarországra, hogy nézze meg, vannak-e itt hivő keresztyén diákok... Így kezdődött az "új MEKDSZ" története. Először titkos, "névnap" fedőnévvel szervezett bibliatanulmányozások, találkozások folytak, nyáron táborozás eldugott helyeken. Előfordult, hogy nemzetközi konferenciáról visszatérve a határnál elkobozták a gépelt anyagokat. Azután, ahogy változtak az idők, egyre növekedett a létszám a nyári táborokban, kevesebb elővigyázatosság is elegendő volt a havonkénti találkozókkor, majd ugyanezek már "hivatalos" gyülekezeti helységekben, egyházi konferenciaközpontokban folytak, a reggeli imaórák pedig az egyetemi tantermekben... 1989-ben aztán újra megalakulhatott a MEKDSZ. Ugyanazokkal a célokkal, mint akkor, 80 évvel korábban:

1. Diákokat elvezetni az egyetlen Megváltóhoz, Jézus Krisztushoz, hogy legyenek neki tanítványai.
2. Elmélyíteni a diákok lelki életét.
3. Munkára toborozni diákokat, hogy Krisztus Országa kiterjedjen az egész világra.

Azonban megváltozott körülmények között: egy ateistává nevelt, szekularizált, nagy változásokat megélő, XX. század végi társadalomban. Ez már az a kihívás, ami ma előttünk áll. De jó tudni, hogy voltak generációk, akik Jézus Krisztus diákok közötti bizonyságtevőiként előttünk jártak...