[14-1]
| Nagyon is jó hely az,találd meg Istent!És önmagad is... |
| nyár van. senki nem nézi a honlapot..én is rég jártam erre... diákkörünk szeptember-október táján-reménység szerint- rendben újjáéled..én addig is mindenkinek szép nyarat kívánok, s megyek pakolni,mert költözőben vagyok Békés megyébe (aki nem tudná, ott leszek tanító néni egy tanyasi keresztyén iskolában...)
Anna |
| 2 hónapos szünet után újre jelenkezünk!!huuuuuhhhhh! túl vagyunk egy csodás téli táboron,naggyon tuti volt.majd közlünk néhány képet...addig is nézzétek buzgón a mekdsz honlapját..ott vanak képek is ám!!! |
| december 12-én pedig megtartottuk karácsonyi és félévértékelő alkalmunktat-kinek mi teszik,nem tetszik a diákkörben, miért adhatunk hálát és min kéne változtatni. Igencsak tanulságos volt! Meg sütiztünk is egy jót! és a héten kiosztottuk a meglepetés-szaloncukros idézeteinket a Szeretet-himnusz kis átiratában. Nagyon nagy élmény volt osztogatni:) aztán most már szünet van javában, meg vizsgaidőszak! hurrá! fél év múlva diplomázunk csomóan, ha minden igaz! |
december 5-én nálunk járt a Mikulás bácsi..és hozott ajándékot is! |
november 21. Vendégünk a Bárczis diákkör
Sziasztok!
Nagy megtiszteltetés ért, amikor Anna engem kért meg a november 21-iki alkalmunk lejegyzésére. Ezen a napon ugyanis a Bárczisokkkal együtt tartottuk meg összejövetelünket. A Bárczis lányok (ha jól emlékszem, hatan voltak) este 6-ra érkeztek meg hozzánk. Alkalmunkat most is énekkel kezdtük (Erika gitározott), majd Anna imádkozott és kérte Isten kegyelmét a mai alkalomra. Ima után egy kis énekes-táncos játékkal folytatódott programunk. Majd igéslapjaink csücskében található jelek alapján meg kellett találni a párunkat (akinek ugyanaz a jel volt az igéslapján:) és sütieszegetés keretében kellett megismerni a társunkat. Miután véget ért az evészet, ivászat és az ismerkedés, mindenkinek a párjáz kellett bemutatnia, azt mondta el,amit megtudott róla. Ez nagyon jó hangulatban telt és sok nevetés kísérte:)
Ezután "Bibliás Activity"-t játszottunk úgy,hogy két csapatra oszlottunk, mindkét csapat kapott egy-egy idézetet a Bibliából és az egyik csapatnak el kellett mutogatnia, a másiknak le kellett rajzolnia. Jaj, kihagytam az ezelőtti csapatversenyt a Bárczisok és az ELTE-sek között. Ilyesmi versenyszámok voltak: hány szemüveges van a csoportban, hány embernek van piros ruhadarabja... meg hogy hány pattanása van...:) *(a Bárczisok nyertek, de azért mi is derekasan küzdöttünk:) Na, kis kitérő után onnan folytatom, hogy a "bibliás activity" után mivel folytattuk. Ha jól emlékszem (ami sajnos nem valószínű, úgyhogy ki lehet egészíteni a beszámolót), akkor ezután elmondtuk egymásnak, hogy milyen szavak vannak aláhúzva az igéslapjainkon és ezeket a szavakat Anna fölrajzolta a táblára egy nagy zsákba (az isteni ajándékok zsákjába). (tartályba,de teljesen mindegy:)) *Majd még egyszer felolvastuk az igéslapjainkat és elmondtuk vele kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat. Alkalmunkat közös imával zártuk, amiben mindenki hálát adhatott, vagy elmondta kéréseit Istennek. És a Bárczisok nagyon aranyosak voltak, mert mindannyian kaptunk tőlük általuk készített igéslapocskát:)
*a "szerkesztő ":)
Fodor Anna
ui: ettetek már folyékony tortát? ha eljöttetek volna, ehettetek volna... mert Viki még azt is tud készíteni!:)
Ha szeretnéd átérezni ennek az alkalomnak a feelingjét, kukkants bele a képtárunkba...:) többek között láthatod azt a bizonyos tartályt is:) |
november 19. Mekdsz-nap...
iszonyat jó volt,legközelebb jöjjön el MINDeNKI!!! nem volt kedvem elmenni,de nem bántam meg...:) részletesebben majd később írok:)
hát bocsi,de nem lesz nagyon időm leírni... fúrja az oldalatokat a kívácsiság, ugye?:)
|
november 14.
Nevet kapott diákkörünk, gazdára talált egy óriás Túró Rudi:) az új nevünk: KRéTA, azaz Krisztus és a Tanítók:)) vicces... Era és Annamari közös műve..najó, én is ihlettem őket picit...:)
Ezen az alkalmon közelebbről megismerhettük Mészáros Annamáriát egy ír cd-n és egy csodálatos képen keresztül,ami ő rajzolt pasztellel (azt hiszem)...(lehet,hogy még fel is tudjuk rakni,csak nem működik az iskolában a szkenner sajni) Annamari igazi művészlélek, s ahogy beszélt, hallhattuk
Bemutatkozott Prekopa Zita is, belemélyedhettünk gyülekezetének rejtelmes és küzdelmes életébe, s vagy 10 percen keresztül csak azt sorolta,kik a rokonai a gyülijükből és milyen szolgálatban vesznek részt... aztán újabb tíz percig hallhattuk, mennyi mindenben szolgál ő. Zitának egyébként van egy jó pár bátyja és unokabátyja, szóval érdemes meglátogatni a gyülijüket (pünkösdista) Pécelen...:)
Kovács Viola -leendő és jelenlegi fotóművésznőnk- annyi fotót hozott magával, hogy alig győztük megnézegetni... ha igazán jó képeket akar valaki nézni,csak kérjen néhányat Violától! Aztán beszélt még Viola édesanyja elvesztéséről, családjáról, Istennel való kapcsolatáról.
jaj...nem emléxem,ki mutatkozott még be...:) szóljatok!!!!!
Végül kihúztuk egymás neveit, és azért imádkoztunk a héten, akinek neve a cetlinken állt. Többre egyszerűen nem emléxem...:) jó rég volt már.
Gy. Anna |
november 7.
Hétfő újra, de a mai különleges alkalom: Bemutatkozós. A létszámunk az egekbe szökött(12!), így nem is sorolom kik voltak jelen.
Anna (Győri) megnyitja az alkalmat. Szóláncot játszunk „Hogy érzed magad?” verzióban. Többen „Nem is tudják…”, mások mosolygósan, és van aki éhesen.
Anna röviden ismerteti a programot és elmond néhány hirdetnivalót.
-Aki még nem nézte meg az e-mailjeit, az sürgősen tegye meg! – a lényeg: Lett egy saját HONLAPunk! Hurrá!
Mellesleg még mindig egy Túró Rudi a jutalma annak, aki nevet talál a diákkörnek. Ki. Ki? Na, hát ez a kérdés.
Mivel 21-én jönnek a Bárczisok, néhány tennivaló is kiosztásra kerül.
Első hősünk Viki. Érdi lakos, a Tanítóképző mellett kántorképzőbe jár. Szívfájdalma, hogy közösségük vezetője a pénz rabja lett. Viszont máig emlékszik kedvenc hittantanárára, aki hívő. (Jééé…) Köszönjük Vikinek a sok-sok fényképet és a hajnalban sütött csörögefánkot. Örömmel falatoztunk, és hidd el Viki, hogy nem csak a sütésben vagy jó!
Évi a következő. Őróla is láthatunk fényképeket, bár már nyolc évesen úgy néz ki mint ma élőben.
Mesél kedveséről, Dávidról. Mindenkit élénken érdekel a téma.-)
Évi a tanítást még fontolgatja, de örömmel emlékszik Belfastra, ahova ösztöndíjasként jutott el. Legjobb barátnőjéről kiderül, hogy Deézsi Szilvi(végre közöttünk!) személyesen ismeri. Évi különben negyedéves angolos.
Egy másik negyedéves következik: Hauer Erika, vizus. Ő tavaly halasztott, és Mexikóban! Tanult egy évet.
Az ő kedvesét is megismerjük és a gyerekeknek készített színezőiből az is kiderül, mennyire szívesen van gyerekekkel.
Fodor Anna, elsőévesünk az érettségi tablóján elhozta nekünk legjobb barátnőit. Láthattuk az 1éves kistesóját, aki gyönyörű, kedves baba, és a szüleit.
Jómagam nem kerültem sorra, mivel kicsöngettek. Na jó, igazából csak többeknek muszáj volt mennie.
Ám akik bokros teendőik ellenére tudtak maradni, azokat Anna a gépteremben bevezette a honlapszerkesztés rejtelmeibe.
Mészáros Annamária |
2005. október 24.
Sziasztok! Újra én vetem papírra, veszem jegyzőkönyvbe a mostani alkalmat. Jó hír: csatlakoztunk a MEKDSZ-hez, vagyais tagjai vagyunk egy hivatalos szervezetnek, a Magyar Evangéliumi Keresztyén DiákSzövetségnek. S hamarosan lesz egy saját termünk is!!! Istennek legyen hála! Volt egy vendégünk is: Karsai Anita, aki mától a mi utazótitkárunk is. Ahogy ideje engedi, havonta egyszer ellátogat hozzánk, megnézi, hogy vagyunk,hogyan fejlődik kis diákkörünk, elmeséli más egyetemeken, főiskolákon mi újság, megosztja velünk eddigi tapasztalatait, elősegítve ezzel működésünket. Rövid "pókhálós" bemutatkozás után a múlt alkalommal bevezetett főiskola választásról beszélgettünk. (Ja, kifelejtettem az éneklést.Az is volt, sőt, gitárral, sőt, kórusban. Most Erika csapott a húrok közé.) Vissza a pályaválasztásra: ki milyen- világi vagy egyházi- iskolában szeretne tanítani, s miért? Mindenki sorra került, s elmondhatta ezzel kapcsolatos tapasztalatait. Hogy kik voltak ott eme különleges alkalmon? 3 Anna, Évi, Annamari, Viki, Era, Erika, vendégünk: Karsai Anita és maga a jegyző. Anita pár szóban beszélt a közelgő programokról, a MEKDSZ-napról (nov. 19-én lesz), a különböző táborokról, amiket nyáron és télen szerveznek a MEKDSZ fiataljainak, az újságról, mely Hírmondó néven hozzánk is eljut. (Aki szeretne, írjon cikkeket)
Most egy hét "hosszú" szünet következik, így egy összejövetelünk elmarad. De felfrissülten, megerősödve újra nekivágunk nov. 7-én. Izgi lesz, mert hivatalosan elkezdődik a bemutatkozás. Akik nem férnek be az első körbe, 14-én és 21-én folytatjuk. Ne menjetek sehova. Hétfői gyülinket hálaadó imával fejeztük be. Kovács Viola.
Ui.: A kiegészítések jogát fenntartom.
|
2005. október 10-17.
Kedves Mindenki! Ami most következik, az vetekszik David Copperfield repülőgép-eltüntető vagy vadvizes-niagarás mutatványával. Szerintem... ugyanis megkísérlem felidézni az elmúlt két hét izgalmas hétfő délutánjait. A dobpergés most elmarad, de mindenki megnyugodhat, a homályos foltok kezdenek kikristályosodni. Vagy túlságosan optimista vagyok magammal szemben...? Mottónk: a részvétel IS fontos!
Október 10-én is voltunk egy páran: 2 Anna, Dóri, Annamari, Évi, Viki és még _____________________, na meg én. Bemelegítésként először egy igen szép új éneket énekeltünk hathúros formációban Dóri jóvoltából. Újra és újra. Ezt követően szó esett arról, miként kellene magunkat a főiskolán hirdetni. Annamari számos remek plakáttervvel állt elő, nem is tudtuk igazából egyértelműen eldönteni, melyik legyen a végleges, az abszolút, a tuti.
"Mindenek előtt egymást kéne jobban megismernünk!"-hangzott el a bölcs meglátás kis csapatunk érettebb tagjaitól. Ennek keretében elindítottuk az "ismerd meg a másikat"- programot. Szervezünk majd olyan alkalmakat, ahol mindenkinek lehetősége nyílna arra, hogy egy kicsit más oldalról is bemutatkozhasson. A hallgatóság persze kérdezgethet. Szó sincs faggatásról, különben is az illetőnek joga van hallgatni, de bármit mond.......örömmel fogadjuk:)
Majd valami olyasmi témát kezdtünk el fejtegetni, hogyan lehet Isten Igéjét gyerekekkel megosztani pl. az iskolában. Egyáltalán lehet-e? Volt-e valakinek ezzel kapcsolatban akármilyen- pozitív vagy negatív- tapasztalata. (Ezt a kérdést kicsit kibővítve tárgyaltuk 17-én is). Kicsit később átsiklottunk a személyes megélésre, bizonyságtevésre. Hogy ki meddig vár ezzel, amíg úgy érzi, most már elég "bűntelen" Isten előtt, hogy beszéljen környezetével, s megvallja hitét. Persze akárhogy igyexünk itt a földön,önerőnkből sosem leszünk "tiszták". Jézusra van szükségünk, mert az Ő áldozata lehetőség arra, hogy hitedről bizonyságot tegyél, akár szóban, akár tettel. A bűntelenségről és az önismeretről szólt az az aranyos szövegrészlet, amit Évi hozott nekünk (Adrian Plass: Káposztát a királynak c. könyvéből). Imával zártuk ezt az alkalmat.
17-én annyi minden történt, hogy tényleg csak röviden fogom összefoglalni. Azonkívül, hogy jó volt újra látni az arcokat, még énekeltünk is egy kicsit. Beszélgettünk arról, hogy kéne valami kis "kihúzom-megajándékozom" dolgot csinálni így csoporton belül, és persze valami kis apróságot készíteni a többi hallgatónak itt a főiskolán, hogy nekik is legyen karácsonyuk. Egy kis ige a szaloncukor mellé, vagy illatos baba. Szóval egy kis szeretetmorzsa tőlünk. Majd az iskolaválasztásról esett szó, hogy ki jött ide a tanítóképzőre úgy,hogy mindig is tanító akart lenni, és kinek számított a jelentkezés csupán még egy B-lap feladásának. De mivel egy kicsit kevesen voltunk: Anna, Évi, Annamari és __________ meg én, úgy gondoltuk, elhalasztjuk a téma megvitatását a következő alkalomra. Így is lett. Majd imával zártuk a hétfői összejövetelt.
Kovács Viola |
2005. október 3-ról:
Kedves Gyerekek! Október harmadikai, harmadik rendhagyó alkalmunk után én (Era) ragadtam magamhoz a füzetet, most pedig a tollat, hogy beírhassam, mi is történt velünk, miről volt szó. Az összejövetel szokás szerint fél négykor kezdődött a százötös teremben, és ha emlékezetem nem csal, tíz ember részvételével: ott volt 3 Anna, 2 Erika, 1 Viola, Niki, Viki, Csilla és még egy lány (a nevére sajnos nem emlékszem, de szóljon, aki magára ismer, hogy kiegészíthessem a listát!) Közös énekléssel kezdtünk, amihez az éneket Erika hozta és gitáron kísért is bennünket. Az alkalom beszélgetős részére Gy. Anna készült. Hármasával kaptunk egy cédulát, amire kérdések voltak felírva, s erre először kis csoportban kerestük a választ, majd közösen beszélgettünk róla. Az én csoportom kérdése nem szó szerint, de vhogy így szólt: Vajon Isten akarata "automatikusan" valósul meg a keresztyén ember életében, vagy van vmi "befolyásunk" imádság révén? Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy az imádság rendkívül fontos!!! A Jóistennel való mindennapi kapcsolattartásban, az egymásra (azaz Istenre+egyén) való odafigyelésben, a kívánságaink, gondolataink, kéréseink Isten elé tárásában segít és ha azt igaz szívből kérjük és az Úr is úgy látja, hogy javunkra válik, megadja nekünk. Itt egyből eszembe jutott a Minden6ó című film, amelyben Bruce néhány napra helyettesíti a nyaralni ment Mindenhatót. Nemtörődömségből minden imádságot válogatás nélkül teljesít, melynek eredményeképp rövid időn belül eluralkodik a káosz. Apropó, mi lenne, ha együtt megnéznénk a filmet?
Otthon még tovább forgott az agyam a feldobott témán; vajon tényleg jól válaszoltuk-e meg a kérdéseket, de a Jóisten a következő igéket hozta elém megerősítésül:
"Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám- így szól az Úr" (Jeremiás 29, 13)
"Semmiért se aggódjatok,hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt." (Filippi 4,6)
Az alkalmat imádsággal zártuk, és futottunk (én legalábbis) utunkra. Hauer Erika |
2005. október 2.
Kedves hallgatóink! Második adásunkkal jelentkezünk... Hú, hát jó rég volt az a múlt 7fő! Nem is emléxem könnyen vissza, mert most már vasárnap este van és megláttam a fiókomban Vincentet (a naplónkat), és eszembe jutott,hogy én vagyok a soros!!! Ez még nem az utolsó pillanat (mert én mindent akkorra hagyok), hiszen megírhatnám mindezt holnap reggel a 2-3. órában, azon az előadáson, amin néha majd' elalszom- legalább valami hasznosat és maradandót tennék...
Na de térjünk a tárgyra. Kevesen voltunk múlt 7-en, azt hiszem... Viola, Zita, Erika, Viki és én. Az öt. Remélem senkit sem felejtettem ki. Ha igen, sikoltson:_________________________ (sikoltás helye) SZÓVAL. Rendhagyó alkalmunk volt, inkább csak amolyan beszélgetés-féle. Kinek milyen jó vagy rossz LELKI élménye volt a 7-en. Viki elmesélte a papagáját, bár az nem lelki élmény, de mókás szeptember végén fára mászni egy cserfes madárért. Ja, és megmutatta a harci sérülését is a kezén. Nem a papagáj, hanem Viki. De nem teszem be ide, mert gondolom, még szüksége van rá. Mármint Vikinek. A kezére.
Aztán komolyra fordítottuk a szót. Erika mesélt egy történetet: ismerőse, egy lány, azt hiszem, az ifijükből, nagyon boldog volt, mert találkozott egy kedves keresztyén sráccal, akivel összejöttek.S hirtelen kiderült, hogy a fiú végbélrákos. És hamarosan meg is halt. A lány azóta sem érti, miért engedte meg Isten ezt az egészet??? S ennek kapcsán terelődött a szó a halálra. Emberileg nehéz elfogadnunk, ha valakitől el kell válnunk, akit nagyon szeretünk...de ha Istenben bízunk, egy temetés is lehet örömünnep- hiszen bármilyen jó is itt a földön, akármennyire ragaszkodunk is valakihez, tudjuk,hogy Istennél EZERSZER csodálatosabb lesz, és Ő letöröl szemünkről minden könnyet. (Persze ezt könnyű mondani, ÁTÉLNI sokkal nehezebb lehet.) Viola még hozzátette, hogy édesanyja elveszítése után megértette, hogy ha túllép ezeken az első, emberi gondolatokon, nagy segítségére lehet azoknak, akik hasonló helyzetben vannak. S neki volt is egy ilyen lehetősége, amikor egy olyan asszonnyal beszélgethetett, aki öngyilkos akart lenni-mert Viola meg tudta érteni őt, és tudott Istenre mutatni. Tökjó, hogy Istennek még a látszólag rossz dolgokkal is terve van az életünkben-Ő mindenből jót hoz ki!
Kissé lehúzós témánk után még szó esett néhány hasonlóról, amit most nem említek, mert pozitívummal szeretném zárni soraimat. Röviden imádkoztunk kis alkalmunk végén, majd megbeszéltünk a következő alkalomra néhány meglepit nektek. Ja, és Zita otthagyta a telefonját. Aztán, hála Istennek észrevette, és visszajött érte. Én meg a Bibliámat hagytam a teremben. Este le is égettem miatta a lecsót, mert épp akkor hívott egy lány, hogy megtalálta a 206-osban. És benne volt a nagymamám neve, kinyomozta a telefonszámot... másnap vissza is kaptam. Aznap este meg égett lecsót vacsiztam. Tanulság: Aki nem tud úszni, ne másszon fára!:) Anna |
2005. szeptember 20.
Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy beszámoljak a mi kedves társaságunk idei 2. alkalmáról. Az első csak megbeszélés és ismerkedés volt. Nem is túl érdekes, de jó. Rengeteg új ember jött. Gondoltam, írok egy névsort is, de nem kaptam meg. Talán többen is jönnek még. Ma azt hiszem 12-en voltunk. Az alkalmat szokásosan öröménekkel kezdtük, amit most Erika vezetett, aztán Anna mondott imádságot,ha jól emlékszem. Annamari készült az Apostolok cselekedetei 27-ből. Nagyon érdekes volt. Utána Viola következett Az imádságból készült. Sajnos előtte termet kellett változtatnunk, mivel a 206-osban órára készültek. Kedves kérdésük felénk, amikor kijöttünk a teremből: "Énekórátok volt?" Hallották, hogy énekeltünk :) Közben eszembe jutott, hogy Viola a szeretetről beszélt, nem az imádságról. Könyvet is hozott. Nos, azt hiszem, ennyi a lényeg. Sajnos nem tudtam vicces lenni, sőt, még érdekes sem. Talán legközelebbre már belejövök. Addig biztosan kiegészít valamelyik társam. Viki |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés